Vannak kapuk, amik nem nyílnak meg könnyen.
….de nem záródnak be többé, ha egyszer megvolt hozzájuk a kulcs.
Ahhoz, hogy elérhess bizonyos érzékeléseket, van, hogy el kell veszítened a többit.
Ha azt hiszed bekötött szemmel, vagy lebilincselt kezekkel lenni, pusztán az alázatról szól, lehet, hogy tévedsz…..hacsak , nem azt nevezed alázatnak, hogy esélyt adsz magadnak egy magasabb szintű tapasztalásra.
Olvasd Helgát, tanulságos!
Nem is tudom hol kezdjem. Talán, hogy imádom a számmal csinálni. Nem kicsit. Nagyon! Teljesen odavagyok tőle. És persze ő is szereti, merthát ki nem, lássuk be?!
Nagyon sok éve voltunk együtt és elég sok mindent kipróbáltunk már.
Épp abban a korszakunkban voltunk, mikor én, valahogy talán kicsit túlságosan is, átvettem az irányítást.
Sokszor voltam durvább és a feltétel nélküli megadását követeltem folyton. Nincs ebben semmi különös, gondolom ez másoknál is így van.
Egyik alkalommal kivettünk egy hotelszobát.
Jól jött néha az új helyszín….
Mire épp csak körbepillogtam a szobában, elém állt és vállon ragadott. Nem várt, se kérdést, se választ és mondjuk esélyt sem adott egyikre sem, az ágyra parancsolt és vetkőzésre szólított fel.
Persze örömmel tettem eleget a kérésének, végülis újítani jöttünk, hadd szóljon, gondoltam.
Leült a szemközti székre és tárgyilagosan végignézte ahogy megszabadulok a ruháimtól.
Úgy meg voltam szeppenve, mintha egyébként nem én szórakoztatnám folyton őt, erotikus táncokkal.
Mint egy ijedt iskoláslány, kábé úgy éreztem magam.
Mikor már csak egy szál tangában voltam fölállt, kajánul vigyorogva és egy vastag ragasztószalagot húzott elő a zsebéből.
-Tedd hátra a kezed! -parancsolt rám….és én hátratettem.
Határozott mozdulatokkal összekötözte őket, de olyan szorosan, hogy fájt.
Levetkőzött egy ingre. Nem kapkodva, de gyors, szinte kiszámított mozdulatokkal és elém állt.
-Térdelj le!
….néztünk egymásra. Teljesen olyan volt, mint egy vadidegen.
Megbabonázva ereszkedtem térdre. Valahonnan elővett még egy szemtakarót is és azt is rámhúzta.
Éreztem az illatát, tudtam, hogy ő az, de amikor a farka az arcomhoz ért, mégis valami teljesen más dimenzióba kerültem. A számba vettem és szopni kezdtem. De csak a szám és a nyelvem volt a “régi”.
Így megkötözve, térdre kényszerítve esélytelen volt, bármelyik megszokott mozdulatom, símogatásom. Úgy csókoltam, szoptam, haraptam, ahogy még sosem. A kezeim nélkül egy ideig teljesen bénának és elveszettnek éreztem magam, majd szép lassan belejöttem.
Ha az elején azt mondtam, hogy szeretem a számmal, az csak duma volt.
Most valóban imádtam. Azokat a részeket is a nyelvemmel kellett “cirógatnom”, amikre eddig ott voltak az ujjaim. Frenetikus volt.
Persze egyáltalán nem hagyta, hogy átvegyem az irányítást. Ha elunta a finomkodást, beletúrt a hajamba és gyakorlatilag megerőszakolta a szám. Amikor újra kaptam levegőt, megsimogatta az arcom és folytathattam.
Minden idegszálammal őt figyeltem.
Semmi más nem létezett. Nem volt hotelszoba, telefon, porszívózó takarítónő és én sem voltam.
Csak a lélegzetét, a mozdulatait, a szisszenéseit figyeltem, éreztem, élveztem. Annyira, hogy a vége felé benyúlt a lábam közé és hallottam, ahogy rekedt hangon, elégedett felhördül. Olyan nedves voltam, hogy a térdemen folyt már végig.
Szóval béna testtartásban, a kezem és a szemem nélkül, lehet, hogy nem voltam olyan technikás, de semmi pénzért nem cserélném ezt az élményt, az összes ezt megelőző orális kalandomért. A sajátjaimat is beleértve!