“Szabad egy jó dugásnak rövidnek lennie?!”

Bizony, a ‘fiúknak’ is vannak hülye kérdéseik! Vagy mégsem?! István is megdöbbent saját magán: 

Már kifolyt a szemem a képernyő bámulásától, de elterveztem, hogy nem állok fel a gép elől, amíg le nem zártam azt a szaros projektet. A harmadik napom tette már tönkre és semmi kedvem nem volt a másnapot is azzal kezdeni. Fölnéztem, mint egy zombi és akkor vettem észre, hogy gyakorlatilag egyedül maradtam az egész irodában. – Bassza meg, ez ilyen rohadt nagy?! – és valahogy szinte boldog lettem, hogy egyedül vagyok. Olyan felszabadító és bizsergető volt ez az egész. Elmosolyodtam magamban és huncut érzéseim lettek hirtelen. 

Próbáltam felidézni hol, ki ül és rájöttem, hogy én akkor is zombi vagyok, ha a többiek itt vannak

Bénán zizgett a neon, mint egy olcsó horrorfilmben és egyre jobban mosolyogtam. Kikukucskáltam a folyosóra és hihetetlen volt a csend. Esküszöm, szaladgálni lett volna kedvem. Persze nem tettem meg, de azért elindultam csak úgy andalogva. Most valahogy még az illatok is mások voltak. Sorra mentem el az üres helyiségek mellett és egyre jobb kedvem lett. Izgalmas volt és kicsit olyan, mintha valami rohadt titkos dolgot csinálnék… pedig basszus, csak sokáig dolgoztam… szinte röhögtem.

Egyszercsak benéztem az egyik szobába és ott ült az emelet legjobb nője

Igazából nemcsak az iroda, de a földkerekség legjobb nője volt. Nem emlékszem, hogy valaha egy szót, vagy egy köszönést ki tudtam volna csikarni belőle. Szép volt, mint az álom és legalább ennyire szótlan is. De valahogy mégis volt benne valami sokat ígérő. Felnézett és rám mosolygott. Biztos megörült, hogy nem egy elemlámpás biztonsági őr jött… vagy a fene tudja, valahogy úgy mosolygott, hogy meg sem gondoltam mit teszek, elindultam felé. Sőt! Azt mondtam, hogy: szia! Végignézte, ahogy elérem az asztalát és csilingelő hangon viszonozta a köszönésem.

– Hát, te? Hogy, hogy még itt? Nincs jobb dolgod ezen a szép csütörtök estén? 

Tudom, a világ legkreténebb kérdését sikerült föltennem, de végülis mi a szart lehet kérdezni ilyenkor? 

– Képzeld, dolgozom – és olyan széles mosolyra szaladt a szája, hogy önkéntelenül elröhögtem magam. 

– Hja, hülye kérdésre, hülye válasz… értem. – És meddig? Vagyis hozzak egy kávét? 

– Egy vodkát jobban értékelnék… – basszus, ha lehet most még szebb volt valahogy. A cukker mosolya és a tekintete így szemtől szembe… uhhh

– Ezt most nem mondod komolyan! – mondtam egy kis elképedést mímelve…

Kicsit talán túl is tolva, de a fonalat végre jól megmarkolva lazultam végre el. Nagyon röhögtem belül, mert a fiókomban történetesen egy egész üveg Absolut vodka volt, amit valamelyik meg nem ünnepelt céges siker után tettem el nehezebb időkre. Hát, hurrá! Úgy tűnik eljött a “nehezebb idő”. Alig vártam milyen arcot fog vágni, ha visszajövök az üveggel… – Visszajövök mindjárt. Akkor maradsz még? 

– Persze… most úgy tűnik, hogy talán örökre itt maradok – és grimaszolt hozzá

Visszasétáltam lazán a fiókomhoz és szereztem két műanyag poharat is a víz automatából.

Magam alá penderítettem egy széket és hulla lazán leraktam az orra elé az üveget

Hatalmasra nyitotta a szemeit, pillázott szendén és mind a harminckét fogával vigyorgott. Szemtelen volt és elképesztően szexi.

– Ezt nem hiszem el! Te vagy az én hősöm! – fel ugyan nem ugrott, de lélekben tuti, hogy magához ölelt. 

– Jó vagyok, mi?! – provokáltam, gondoltam ütöm a vasat, amíg nem hat a pia… – Tölthetek? – és a magasba emeltem az egyik poharat.

– Viccelsz?! Duplát! – lenyomott néhány billentyűt és mint aki jól végezte dolgát, lecsukta a laptopja tetejét. Mellém sétált, feltette a formás fenekét az asztal szélére és már nyúlt is a pohárért. Koccintottunk és egy embereset belehúztunk az erős italba. Égette torkom, de nagyon jól esett. Láttam, ahogy ő is vesz egy nagy levegőt utána, de férfiasan letolta végül a második és a harmadik kortyot is. Csöppet sem volt szégyenlős, túl lányos, túl pipiske, egyszerűen csak tökéletes volt.

Felállt… nagyon közel hozzám és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, átkarolta a nyakam

A következő pillanatban, már vadul harapta a szám és mocskos szavakat préselt ki a fogai között. Ahogy hozzámért azonnal minden idegszálam meg akarta dugni. Nem viccelek. Olyan volt a nő, mint egy időzített bomba és nálam berobbant. Mint az őrült gomboltam szét a mellén a selyemblúzt és már fúrtam is a fejem kemény mellei közé. Hangosan felnyögött és szinte magától ugrott fel az asztalra. Benn álltam a combjai között és egyre közelebb húztam magam hozzá. A szoknyája hirtelen felcsúszott a csípőjéig és szétnyíltak a lábai. Teljesen az ölében voltam és a nadrágomon át is éreztem milyen forró a teste. Szinte tüzelt, mint egy megveszekedett szuka. 

Semmi kérdést, gondolkodást nem engedett

Lenyúlt és egy szempillantás alatt csatolta ki az övem, gombolta ki a gatyám és markolta meg keményen a farkam. Azt hittem azonnal elélvezek, de még érezni akartam. Meg akartam ízlelni a punciját. Baszni, dugni akartam…, benne lenni, magamévá tenni. Alig kaptam levegőt. Látni szerettem volna, kiélvezni minden pillanatot, de kibaszottul szenvedtem, hogy keményen koncentrálnom kell. Esküszöm, sosem éreztem még ilyet. Na jó, kamaszkoromban, de az se ma volt.

Keményen szorított, de csak nagyon aprókat mozdított a kezén, miközben a másikkal a hátam karmolta

– Bassz meg! Nem bírom tovább! Bassz már meg! – sziszegte összeszorított szájjal és kicsit előrébb csúszott… szinte egyenesen bele a farkamba. Alig volt érkezésem a bugyiját félrehúzni, amikor elöntötte az agyam a gyönyör. Tűzforró és eszméletlen szűk volt. Hosszú lábait felhúzta és teljesen magába húzott. 

– Csókolj! – jött a következő parancs és én persze totál agy nélkül már teljesítettem is be a kérését. Szívta a nyelvem, túrta a hajam és markolta a seggem…, alig mertem megmozdulni. Hirtelen, mint egy kibaszott villám, kivilágosodott az agyam, hogy nem élvezhetek el. Bassza meg! Nem élvezhetek el! Mégis mit mesélne ez a nő a következő bulin kábé mindenkinek, hogy nem tudtam rendesen megdugni? Itt a pillanat, de az kurvaélet, hogy nem megyek el addig, amíg nem kapok rá tőle parancsot. 

Szinte el is felejtettem, hogy milyen gyönyörű és hogy épp őt baszom, …annyira kiakasztott a gondolat, hogy most a hírnevem számít

És tényleg nem tudtam tovább szívvel-lélekkel-örömmel tenni, mert csak ez lebegett a szemem előtt. Az érzékeimre nem hatott ugyan jól a parám, de legalább bírtam a tempót addig, amíg kellett és így életem második legszarabb dugását sikerült végigcsinálnom, hála a teljesítmény-kényszeremnek. De végülis a nő boldog volt és elég jó marketinget kerekített nekem ez a kis eset, de, hogy megérte-e, hát azt nem állítanám. Ugyanis kábé nulla gyönyör ha volt így benne, szóval jó, ha egy vállveregetős, “ügyes vagy, ez férfimunka volt!”  jár érte és az is csak nagyon csendben, úgy, hogy még én se halljam.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    error

    Ha tetszett kövesd a többi oldalunkat is!

    YouTube
    YouTube
    Instagram

    A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

    A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

    Bezárás