Húzós kérdés ugye?? Már hallom is, ahogy mondjátok a monitorok előtt, hogy: “nem, nem soha, de soha…!!”
Nyilván mindenkit felkavar egy ilyen agresszív tett és erre nyilván azonnal intenzív választ is ad
De TE! … például Te, meg tudnád bocsátani??
Szögezzük le, ez nem egy „asszonyverős” írás! Ugyanis nem egy olyan esetet láttam a saját ügyfeleim között is, ahol ez sokkal inkább „férjverés” volt! bizony!! Szóval kicsit sem ritka, de ha belegondoltok, ennél titkolnivalóbb dolog talán nincs is a földön, így hát valószínűleg azért csendesebb ez az oldal.
Hát nézzük, én hogyan látom:
Ahogy azt már ezerszer elmondtam, szerintem egy jó párkapcsolat elengedhetetlen alapja, hogy abban két felnőtt, felelősségteljes, egyenrangú fél vesz részt. És azt hiszem ezzel máris megadtam a saját válaszom. Szóval NEM, szerintem nem engedhető meg egy párkapcsolatban a testi sértés semmiféle formája. Főleg, ha még azt is hozzáteszem, hogy szerintem ugye, a jó kapcsolat hármas alappillére a szeretet, a tisztelet és a felelősség. Hát perszehogy semmi keresnivalója egy boldog kapcsolatban a verekedésnek!
Nade!
Szerintem pont ugyanennyire nincs keresnivalója egy jó párkapcsolatban a lelki terrornak, a féltékenységnek, a zsarolásnak, a megalázásnak… és semmiféle egyéb erőszaknak. Az én olvasatomban nem igazán van különbség aközött, hogy valaki lelki terrorral, vagy testi fenyítéssel tart valakit kvázi házi szolgaként maga mellett. De persze, a pofon az gáz és persze ezer árnyalat van minden eltorzult kapcsolatnak, talán ami nagyon nem mindegy, hogy mi a motivációja a bántó félnek, illetve, hogy milyen mélyen gyökerezik nála ez a szörnyű eszköztár.
A legtöbb esetben legalább akkora segítségre szorulna, mint a megbántott fél
Csak a gond az, hogy ki mer mégis szembe menni egy agresszorral, ki ismeri fel egyáltalán, hogy ez az ember nem szereti, csupán birtokában tartja? Nagyon nehéz! Bárki aki azonnal rávágja, hogy “ugyanmár, ott kell hagyni a francba, az ilyet”, annak fogalma sincs milyen mély és erős kötelék ez két ember között.
De van esélyed! Mégpedig, ha képes vagy megérteni Őt
Derítsd ki honnan indul, hol lakik benne az erőszak. Lehet önértékelési probléma, önbizalom hiány, feldolgozhatatlan stresszhelyzet, rossz beidegződések, gyerekkori trauma, rossz viselkedési minta alkalmazása… rengeteg oka lehet rá, hogy az érzelmeit rosszul kezeli. De egyet tudnod kell! Ez az Ő problémája. Mert az erőszak nem megengedhető! Ne lenyelni, hanem megérteni akard!
Mert az erőszak nem tolerálható! De hogy megbocsátható-e, az már egy másik kérdés.
Te meg tudnád bocsátani???
Mert, mint minden megbántós témánál itt is az a kérdés, hogy TE képes vagy-e magadban helyretenni ezt az egészet. Aztán persze azonnal a második kérdés az, hogy Benne mi indul el az eset kapcsán. És nyilván a fő kérdés, hogy együtt képesek vagytok-e végigmenni az úton, ami a teljes feldolgozáshoz elvezet. Én azt gondolom, hogy nem kell mindent megbocsátani. És nem, nem lehet mindenen túllépni, de ezt neked saját magadban kell tudnod eldönteni. Szóval, ha maradsz, ha mész, csak rajtad, csak a te döntéseden múlhat!
De, ha eltervezted és úgy érzed, hogy nem tudod, nem akarod nélküle folytatni… akkor viszont csináld rendesen!
És ez, ahogy fent is mondtam, első körben rajtad múlik! Hogy miért mondom ezt? Mert rengeteg dolgod van megbántottként!
Egyértelműen el kell mondanod, hogy rezeg a léc és, hogy nem fogod a fejed a homokba dugni. Sokan követik el azt a hibát, hogy egy ilyen esetet úgy reagálnak le, hogy úgy tesznek, mintha mi sem történt volna:
A múltkori esetnél a férfi elrohant, miután pofon vágta a feleségét és amikor két nap múlva hazajött, csak nézett bűnbánóan, az asszony meg örült, hogy egyáltalán hazajött, hiszen mint mondta később “a férjemtől ez már hatalmas szó, hogy hazajött és a szemembe nézett. láttam, hogy mennyire megbánta”… és kész, kalap-kabát, ment minden a maga útján.
Hát… kéremszépen ez nagyon kevés
Ebből ugyanis nem lesz más, minthogy meg fog ismétlődni. Mégpedig azért, mert ebben az esetben nem volt feldolgozás, amiből pont az lesz, hogy kábé minden egyes veszekedésüknek a végén ott lesz az a mondat, a kétely, kimondva, vagy kimondatlanul, hogy: „most meg fogsz ütni?” vagy, hogy „miért nem ütsz meg, az úgyis olyan jól megy neked” vagy valami ezekhez teljesen hasonló.
Tehát elhallgatni a fájdalmad, a csalódottságod, az elvárásod, hogy ezt igenis tegye jóvá, nagyon rossz döntés!
Ha megbántott ki kell állnod magadért. Tudnia kell, hogy ez márpedig téged nagyon bánt, és hogy komoly megbeszélésre és bocsánatkérésre számítasz, sőt! Kompenzálásra, ígéretekre, mindenre, amit csak fel tud mutatni azért, hogy elhidd, hogy képesek lehettek együtt folytatni. Bizonyítékot és ígéretet kell kérned!
Én egyébként azt gondolom, hogy kábé tényleg mindent meg lehet bocsátani
Ha… el tudod hinni, hogy a „tettes” valóban megbánta. És nemcsak felindulásból, vagy a kapcsolatotokat féltve, hanem épp ésszel, reálisan, a folytatásban bízva! Csak és kizárólag ezen múlik a dolog sikeressége. Mindent fel lehet dolgozni, mindenen túl lehet lenni. …egy önérzeti csorbuláson, egy megaláztatáson, a csalódottságon… Egy valamin nem lehet túl lenni, ha a megbántó:
- be sem ismeri
- ha elbagatellizálja
- ha nem képes kompenzálni, vigasztalni
- ha nem tud bocsánatot kérni
- és ha nem képes kimondani és valóban úgy viselkedni, hogy hihető legyen, hogy soha többé nem fordul elő.
Tehát, minden menthető, ha valóban őszintén megbánta. Ez az amit el kell érnie nálad, hogy ezt el tudd hinni. Tehát a “tettes” jó lépései:
- beismerni, hogy mekkora barom volt
- őszintén megbánni és megígérni, hogy a jövőben nem lesz ilyen
- elismerni, belátni, látni, hogy a másiknak mekkora fájdalmat okozott (no bagatellizálás!!!)
- jóvátételt ajánlani – terápiára menni, meghitt időt együtt lenni, kirándulások, bármi… (olyanok, amit képesek lehetünk elfogadni és látjuk benne a jófajta változást)
- látványosan megváltozni és ezt mindennap bizonyítani
- bocsánatot kérni! (nemcsak bűnbánó nézéssel, de szavakkal, tettekkel egyaránt)
