Imádom a filmeket, ezt pedig különösen! És imádok mindent, ami a kamerák mögött van 😊 Nem tudom Te hogy vagy vele, én mindenesetre hoztam Neked 10 mini infót, hátha Téged is feldob így karácsony után némi plusz 😉
Tudod hogyan született a film ötlete?
Pont úgy, ahogy a nyitó és a záró képsorokban látod! Curtis, a film rendezője, egy Los Angeles-i reptéren várakozva az embereket figyelte… Hát innen már nem volt nehéz, ugye? 😀
Egyébként olyannyira meghatotta az emberek érzelmi kitárulkozása, hogy a filmben is pont azt használta, amit Ő ott a valóságban, őket nézve átélt. Vagyis a filmben az a rengeteg ölelés, puszi és nyakba ugrás, bizony mind – mind valódi. Több operatőr állt, egy héten keresztül lesben és „vadászták a jó pillanatokat”, és persze azután meg is szerezték mindre a közlés jogát. Ami ebben külön csodás az az, hogy mindenki aláírta, mégpedig nagy örömmel, ami még inkább hitelessé tette a film üzenetét, hogy bizony a szerelem valójában mindenütt jelen van!
Megvan a cuki, szívszorongatóan szerelmi bánatos kisfiú?
Az akkor még csak 12 éves Thomas Brodie-Sangster, azonkívül, hogy zabálnivaló volt, nem mellesleg zseniálisat alakított a filmben. És talán nem is akkora véletlen, mert bárcsak jó távoli, de mégiscsak rokona, sokunk nagy kedvencének, Hugh Grantnek. Természetesen ezzel semmikép sem halványítani szeretném az érdemeit, hiszen azóta már bőven bizonyított a szakmában! De mennyire mennyire cukik már így együtt?!
Neked mennyire hiányozna Bill Nighy a filmből?
Hát nekem nagyon! Pedig képzeld el, pusztán a vak szerencsén múlott, hogy az Övé lett a szerep. Bill csak azért ugrott be az egyik olvasópróbára, hogy jófejségből segítsen egy barátjának és hát lássuk be, nem is értem miért nem szerepelt a neve eleve a casting listán. Jó lett volna nélküle is a film? Hát perszehogy jó. De hogy sokkal jobb lett Vele? Nem kérdés!!
Néma szerelem
Ugye Te sem bírod kiverni a fejedből azt a jelenetet, amikor az elképesztően szimpatikus Andrew Lincoln szótlanul, néhány papírlap segítségével önti ki szíve minden szerelmét a legjobb barátja feleségének? És még meghatóbb, hogy ezeket az azóta ikonikussá vált táblákat, a színész saját maga írta meg. Persze a műszaki háttér készen állt, hogy elkészítse, de Ő úgy érezte, hogy ez az Ő dolga. És milyen jól tette, ugye? Egyébként ez a jelenet is csak lassan forrta ki magát. Volt először utcákon átívelő rózsaszirom szórás, amitől mindenki hányt akinek elmesélték, de volt olyan ötlet is, amiben helikopterről próbálkozott volna a hős szerelmes, de szerencsére végül sikerült egy betaláló, nagy durranást előszedniük a tarsolyukból.
Igazából viszony
Film vagy valóság? Sokszor nehéz nekünk civileknek elképzelni azt, hogyan is megy ez a filmvásznas szerelemi dolog, de van úgy, hogy még a profiknak sem megy. Vagy, hogy pont túl jól megy 😉. Emma Freud szkriptes „pletykái” szerint ugyanis Alan Rickman és Heike Makatsch határozottan nem fektettek túl sok energiát abba hogy eljátsszák a viszonyukat, hanem nagyon is élő és közeli viszonyba keveredtek egymással, vagyis Harry és Mia nem csupán a kamerák kedvéért kacérkodtak egymással.
Valódi könnyek
Második kedvenc jelenetem a filmből, amikor Emma Thompson úgy sír, hogy abban minden valaha átvert, kisemmizett feleség fájdalmas könnye érezhető. Neked is összeszorul tőle a torkod? Hogy mitől olyan valóságos? Hát attól, hogy Emma nagyon is tudta mit érezhet Karen, hiszen a saját bőrén tapasztalta meg a volt férje jóvoltából, milyen érzés megcsalva lenni. A szívfájdalom, ezek szerint, nem gyógyul olyan könnyen. ☹
Amikor a túl jó se jó
Mondhatnánk, hogy ezeknek a rendezőknek se jó semmi, ugyanis tényleg ez történt. Olivia Olson annyira tökéletesen énekelt, hogy végül „le kellett rontani”, hogy hitelesebbnek tűnjön. Szerintem jól döntöttek, bár bevallom Joanna dala még így is szuperszónikus volt.
Legyen tánc!
Imádod?? Hát nyilván! És szerintem mindenki. Pedig képzeld, volt vele probléma bőven, nem is kevés, sőt! Majdnem meg se történt. Hugh nagyon sokáig egyszerűen nem tudta magáévá tenni ezt a jelenetet, nem tudta a miniszterelnöki karakteréhez csatolni a táncos érzést, olyannyira utálta, hogy lepróbálni se volt hajlandó nagyon sokáig. Ráadásul a tervezett dalt sem tudták megszerezni a filmhez, szóval nem jött könnyen az ihlet. De szerintem megérte kivárni míg ráérzett. A végén egyébként már annyira imádta, hogy nemcsak táncolt, de hangosan énekelt is a forgatáson, amivel jócskán megnehezítette a vágást, de neki még ezt is elnézzük.
Az idegesítő angyal
Szintén Emma Freud szkriptes (aki nem mellesleg a rendező, Richard Curtis felesége) sztorijai szerint, Rowan Atkinson, aki a bosszantó áruházi eladót játssza a filmben, valószínűleg azért alakította olyan hitelesen a lassú csomagolást, mert valójában Ő egy igazi angyal, és tényleg szabotálni akarta Alan Rickman házasságtörését.
Legyen mindenki angol!
Ja, inkábba ne! Curtis álma az volt, hogy a főszerepekben, csak és kizárólag brit színészek játszanak, (leszámítva persze a portugál házvezetőnőt), de egyszerűen Sarah szerepére nem jött a megfelelő szereplő. Curtis folyton azt hajtogatta, hogy: „egy Laura Linney-típusú színésznőt szeretnék!”. Egészen addig, mígnem a castingért felelős Mary Selway nem bírta tovább és felkiáltott, hogy: „akkor szerezd meg Laura Linney-t, az isten szerelmére!”! És így is lett! Szerencsére, hiszen ez tényleg pont egy “Laura Linney-típusú” színésznőre való szerep volt. Ráadásul Laura is pont egy szerelmi bánatból lábadozott a forgatás ideje alatt, szóval tényleg keresni sem lehetett volna nála jobban Sarához illő karaktert.
Beszéljünk még filmekről? Ha van kedvenced meséld el, ha van amit különösen ki nem állhatsz, azt is! 🙂
Forrás: celebrity.nine.com; origo.hu
