Hát baromi egyszerű! Hagyj fel azzal, hogy „félig ember” légy!
Hja, tudom mondani olyan nagyon könnyű, de tudod mit, honnan tudod, hogy megtenni nehéz? Mondták mások? Láttad egy filmen? Majdnem megpróbáltad már egyszer, de egy kellemetlen helyzet az utadba állt?
Hát tudod, néha pedig a valóság sokkal könnyebb, mint elképzelni azt
Ok, talán ne ugorj fejest egyből, hisz miért is hinnél nekem? Csak képzeld el most egy percre, hogy hogyan élnél legszívesebben, hogyan szeretnéd magad érezni a bőrödben?
Huhh, durván millió a feladat, hogy eljuss oda, igazad van. De vajon hogyan éreznéd magad az első lépéstől?
Szerinted mikor változik meg az életed?
Mert szerintem bizony nem akkor amikor már minden „kész van”, hanem bizony a legelső lépésnél változik meg minden. Amikor a gondolatból tett és utána pedig érzés lesz.
Figyelj! Fontos kérdés!:
Egy nagy sikert akarsz, vagy magabiztosan rajta lenni az úton, aminek minden pillanata egy-egy apró siker, vagy akár maga a boldogság?
Ami még ennél is fontosabb, mi a siker? Mert ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy ahányan most ezt olvassátok mind egytől egyig mást válaszoltok. És ez így van jól.
És igazad van, hagyjuk már a balablaát, mert ezekkel bőven tele a padlás nálatok is, szóval neked már inkább „bizonyíték kell, nem ígéret”, értem én.
Akkor tudod mit? Állj neki és csináld!
Én azzal kezdeném a helyedben, hogy megváltoztatok minden olyat, ami zavar és képes vagyok megváltoztatni és elfogadok minden olyat, ami zavar, de képtelen vagyok megváltoztatni. Ez nem tűnik túl nehéznek, ugye?
És, ha ez megvan, mára le is pihenhetsz!
Csak vicceltem, nehogy már itt add fel! Akkor pont az írás címével mennél szembe 
😀 Szóval folytassuk!
Csinálj listát azokból a mondataidból, amiket nem tudtál befejezni. Aha, pontosan! Idézd fel az összes olyan embert, helyzetet, akik, amik valaha beléd fojtották a szót. Mert, hát ugye nehogy már még a végén belefulladj itt nekem a saját életedbe, vagy valami torok-nyavalyát kapj… Mondd ki egytől egyig, írd le szépen sorban, égesd el, ásd le, vagy húzd le a klotyón tök mindegy, csak hagyd végre tényleg a francba őket!
Aztán listázz ki minden olyan csókot, amit nem csókoltál el, vagy nem kaptál meg
Hadd jöjjenek az emlékek, hadd jöjjön a facebook nyomozás, kutasd csak ki bátran melyik régi vágyott száj hol, kivel jár most épp és talán kiderül, hogy nincs is annak az elveszett csóknak akkora varázsereje. Kár lenne ezért gyomorfekélyt kapni, nem? Elárulom, A távolság nem szépít meg mindent, hát még nem Az idő! Aztán ha meg mégis annyira, akkor tervezd újra! 😉
És, ha ezekkel készen vagy akkor kezdd el végre a jelenlegi napjaidat is rendbe rakni
Mikor mondtad az anyádnak, apádnak, testvérednek, rokanaidnak utoljára, hogy szereted? Mikor voltál „csak úgy” velük, hogy nem volt családi esemény, kötelező vizit? Megfogtad valamelyik kezét mostanában?… ha hiányzik ne habozz! Te is hiányzol valószínűleg Nekik.
Jó barát vagy?
Megkérdezted hogy van? Elmondtad, te hogy vagy? Tudod, mi bántja ezekben a napokban?… ha lenne mit kérdezned, lenne mit elmesélned, ne várd, hogy Ő keressen! Minden kapcsolatnak két vége van, nem kell okot keresned, hogy felhívd!
És a PÁRod?
Amikor reggel elment, hogyan köszöntél el tőle? Felvívtad ma már? Szorítottad a kezét a film alatt? Megsúgtad, hogy imádod az illatát?… hogy nincs nélküle boldog Élet…, hogy Ő a mindened?
Nem????
Hát akkor miket mondtál? Hát akkor miért szólaltál meg egyáltalán?
Hát nem érted, hogy NINCS félig megélt érzelem? Hogy NEM SZABAD „a félig elcsókolt csók”?
Sőt! Félig megbocsátani, félig megbántani, félig élni… minek? minek? minek??
Hja, és hogy miért ezek az ’olyan nagyon fontos’ dolgok? MERT EZ A KULCSA AZ EGÉSZ ÉLETEDNEK!
Mert ha ezekben felszabadulsz, ha megengeded, hogy ezekben magadra találj, ha szabadon meg mered élni a valós érzelmeidet, nyertél minden másban is!
