..avagy, a Te vágyad, az Ő szeme tükre
Szilvi mesélt: “A testem, az eszem, az EGO-m mind-mind már rég a helyén és úgy gondolom a szívem is
Évek óta a minőségi és a teljes érzelmekkel megélt szerelmeskedések uralják az életem és azt hittem már mindent átéltem, már mindent kihoztam a testemből amit lehet. Szóval igen. A testemből talán igen. De nem tudtam milyen meglepetést tartogat még számomra az elmém.
Hetek óta flörtöltünk a net-en
Imádtam, ahogy reagált rám; imádtam, ahogy felhúz; imádtam a videóit és szétröhögtem magam a viccein. Mindent tudtam róla, csak azt nem, hogy milyen az illata és milyen lesz, amikor a szemembe néz.
Hát őrület volt
Nem túlzok! A kapuban várt… nem is tudom, de egyszerűen semmi nem volt ezután, ami ne lett volna tökéletes. Nem, nem a mozdulatok… bár egy olyan sem volt, ami nem onnan indult és ne oda érkezett volna, ahol a legjobban esett, de inkább az az egész, úgy, ahogy volt.
A “szia” utáni, üdvözlésre nyújtott kézfogásból induló csókja… a tarkómban landolt és a gerincemen futva végig a kislábujjam végénél ért földet. Még sosem éreztem teljestestes csókot. Ha, ott abban a pillanatban véget ér az egész, már akkor megérte volna.
De szerencsére, az a csók, csak a kezdete volt egy varázslatos utazásnak
Biztosan nem volt egy egész perc, amikor már az ágy szélén ülve néztem, ahogy villámgyors mozdulatokkal szabadul meg a ruháitól, s a következő pillanatban már anyaszült meztelenül állt előttem. A farka gyönyörű volt… duzzadtan és kőkeményen meredt felém. Hatalmasat sóhajtottam és elé térdeltem. Tényleg csodaszép volt. Becsuktam a szemem és átadtam magam az élménynek. Először csak finoman körbecsókoltam, majd lassan a számba vettem. Tökéletesen passzolt a szájpadlásomhoz és tökéletesen kitöltötte az egész szám
Felnéztem és megpillantottam a szemét
Nézett. Áthatóan, imádattal tele bámult le rám. Folytattam a kényeztetést és kezdtem még jobban élvezni. A fejemben volt. Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. És nem a kezem, vagy az arcom nézte… egyenesen a szemembe, a lelkembe, a tudatomba mélyesztette a tekintetét
Nem én szoptam Őt
Együtt csináltuk. Bennem volt, benne volt Ő is az egészben. Persze, gondolom érezte a mozdulataimat, a nyelvem, de élvezni engem élvezett. A teljes lényem. Úgy éreztem, mintha azt érezné, amit én. Egy pillanatra sem hagyott magamra
Volt persze már az előtt is olyan férfi, aki szerette nézni
De ő maximum azt bámulta, hogy milyen szép, vagy, hogy milyen jól áll nekem. Így még soha senki nem volt velem. Teljes extázisba kerültem. Semmi, de semmi köze nem volt ennek az orális szexhez. Az agyam “szopatta” és szopott velem együtt. Annyira elképesztő és magával ragadó volt, hogy az se lett volna csoda, ha sírva fakadok. Egy pillanatig nem éreztem, hogy előfordulhat, hogy vége lesz. Nem volt gond a tempó, hogy erős -e, vagy gyenge az érintésem, minden úgy volt jó, ahogy volt. Maga volt a Mennyország.
Egyszercsak megsimogatta a fejem és felemelt
Nem szólalt meg, csak nézett mélyen belém, miközben az ágyra fektetett. Végigcsókolta a mellem, a hasam és kényelmesen elhelyezkedett a lábaim között. Még rajtam volt a bugyim, azon keresztül csókolta feltüzelt ölem. Olyan forró volt a szája, hogy szinte égetett. Néztem, ahogy beleveszik a bőrömbe, ahogy fúrta be a fejét a combjaimba. Már remegve élveztem, pedig még mindig rajtam volt a bugyim
Behasalt a combjaim közé és nézett
És nézett végig, ahogy félrehúzta apró tangám és egy mélyet lélegzett a puncimból.
És én éreztem a tekintetéből áradó örömét. És nézett tovább, ahogy egy leheletfinom érintéssel végignyalt a nyelvével a csikómon. Majd még tovább, ahogy egyre mélyebben és mélyebben mélyesztette az ajkaim közé a nyelvét. Csókolt, nyalt, nyelt és végig fogva tartott a tekintetével. Megőrültem teljesen.
Úgy élveztem, mint még soha
Őrjöngve követeltem, hogy basszon meg! Érezni akartam. Úgy akartam a farkát magamban érezni, mint a tekintetét. Keresem a szavakat, de nehéz leírni… voltak pillanatok, amikor sikítva üvöltöttem, hogy “méééég!!” és volt olyan, amikor képtelen voltam megmozdulni. Egyszer sem veszítettem el az eszméletem, de a tiszta tudatomon többször léptem át. Mindent láttam és mindent éreztem, de valami teljesen más dimenzióban voltam. Konkrétan olyan volt, mintha meghaltam volna.
Nem, tényleg nem olyan, mint amikor jól sikerül egy meditáció
Valami sokkal magasabb, sokkal több, sokkal összetettebb. Ez kettőnk igazi, belső energiája volt. Összeadódtunk, de úgy istenigazából és kivertük a biztosítékainkat rendesen. És, hogy mitől?? Az, hogy ennyire benne voltunk mindketten? Az, hogy így egymásra tudtuk hangolódni? Vagy az, hogy korlátlanul engedtük meg magunknak a másikat? …talán …de talán inkább attól, hogy egyikünk sem pusztán testi egyesülést keresett és ezért talált valami igazán tökéleteset a másikban.
Köszönöm a cikket, nagyon jó volt azonosulni vele, és érezni, hogy más tudatosítja, hogy a szeretkezés több, mint farokhuzogatás. Bennem ennek ellenére maradt egy űr. Méghozzá az, hogy mi a célja ennek a cikknek. Szerintem sok nőben felmerül a kérdés. Hogyan lehet ezt tapasztalati úton felépíteni? Hogyan tudnék én is ennyire érzékelővé válni? Mert nem ez lenne egy írás lényege? Hogy felébreszt, és eszközöket ad a kezedbe a cél eléréséhez? Hisz így a cikkben leírt átélés csak egy vágyott, de elérhetetlen dologgá válik. A bennünk lévő kislány szégyent érez, hogy nekünk ez így nem sikerülhet.
Szia Kedves Réka!
Köszönöm, hogy elolvastad és, hogy véleményezted az írásom. Valójában egy cikknek elég, ha annyi az értelme, hogy felébreszt vagy hogy azt közvetíti, hogy nem vagy egyedül. Az én történeteim pedig főleg azoknak fontosak, akikkel megtörtént és ezek az írások főként feldolgozási céllal íródnak. Egyébként pedig azt a legkevésbé hiszem, hogy aki ezt elolvassa, bárki is szégyent kezdene érezni, sőt, a tapasztalatom szerint sokkal inkább el mernek róla kezdeni beszélni, érdeklődni, a vágyukat megfogalmazni, ami lássuk be, igen klassz dolog. Én párkapcsolati tanácsadóként nem érzem, hogy a testi kinyílásukban, fejlődésükben ennél tovább részt kívánnék venni, de amikor idáig jutunk, tudom, kihez, kikhez irányítsam elakadt ügyfeleimet és talán nem is hiszed, de elég gyakran szoktam a Te neved is ajánlani, válaszként csatolni. 🙂
Szép napot, üdvözlettel: Tünde
Lehet, hogy talán akkor pont azt a különbséget fogalmaztam meg, amit mi ketten másként tapasztalunk a szakmánkban. Mert lehet, hogy gyakorlati oktatóként én találkozom azokkal, akik már értik, hogy mit lehet, mert felébredtek más coachok, mentális tanácsadók által, de fogalmuk sincs, hogyan valósítsák meg. Én találkozom a szenvedésükkel, a szégyenükkel, a tehetetlenségükkel, a félelmeikkel, mert elmennek egy pszichológushoz, elolvasnak egy felvilágosult könyvet, és az első pillanatban jön az aha érzés, a csillag az égen… De amikor hazamennek, amikor tükörbe néznek, amikor a partnerük hozzájuk ér, akkor rádöbbennek, hogy fogalmuk sincs, hogy lehet jó nőnek lenni, álomszeretőnek, és ilyenkor jön a kétségbeesés. Sajnálom, ha a kommentemet véleményezésnek érezted, nekem tényleg tetszett, mindegyik sorát élvezettel olvastam magánemberként, nőként, és teljesen igazad van, kellenek az ilyen cikkek, kell az ébresztés, de segítőként azt is érzem, hogy fontos az is, hogy alternatívát és eszközt is adjunk az emberek kezébe. Mert ez olyan, mint használati útmutató nélkül árulni egy most szabadalmaztatott tárgyat, vagy fegyvert adni egy gyerek kezébe. És igazad van, talán nem a te feladatod ezt az iránymutatást és eszközt mások kezébe adnod, mégis számomra égető ez a kérdés, mert én találkozom vele, én élek együtt vele, én keresem a választ erre nap mint nap. Ölellek 🙂
Szia! Jajj nem úgy gondoltam a véleményezést, semmi rossz érzés nem volt bennem, örülök, hogy olvastad és örülök, hogy legalább “beszéltünk” ennek kapcsán egymással. Régóta terveztem úgyis 🙂 Szóval abszolút igazad van és én is minden tudásommal azon vagyok, hogy megtaláljam mindenkinek a számára megfelelő utat, megoldást. Nem szoktam senkit úgy elengedni, hogy eszköztelen legyen és ezért is követem figyelemmel például a Te munkád is, mert tudom, hogy nagy szükség van rá és nekem sem mindegy, hogy hová, kihez küldök bárkit is. Szóval tudom meddig tart a kompetenciám egy-egy adott esetben és örülök, hogy van olyan szakember, akit jó szívvel ajánlhatok, amikor az én tehetségem véget ér, végülis az én “eszközöm” ezekben a helyzetekben. Szép napot, ölelés: Tünde
😉