Szerencsére “csak” Apuka, de nem férj, hogy gyorsan az elején tisztázzam a bátorságom, de apukából a legjobb fajta!
Évek óta mondom én, hogy a lányos apukák olyan mások…
De persze csak nagyon halkan merem mondani, mert bár Ők egyből kiválasztottnak érzik magukat, óhatatlanul és azonnal megbántom ezzel a férfi társadalom másik felét, pedig nagyon nem szeretném. Tehát, inkább úgy fogalmaznék, hogy én találok bennük valami olyat, ami nekem nagyon bejön. Nem vadászom direkt így, sőt, sehogy sem vadászom a szerelmet, nem vagyok egy férfi, pláne nem információ gyűjtő alkat, de valahogy úgy hozta a sors, hogy az elmúlt éveimben megismert férfiak, mind lányos apukák voltak.
És most pedig elhozta nekem ŐT
Persze, amikor megismerkedtünk fogalmam sem volt, hogy az. Csak azt tudtam, hogy őrülten szexi és úgy vonz, mint egy mágnes. Okos, kimért, ápolt, nyugodt, de ha a szemébe nézel, valami olyan vad szenvedéllyel találod magad szembe, ami a lelkedig hatol. Barátok barátja, meg a tökéletes találkozás egy tökéletes pillanatban. Ő volt a a tökéletes idegen, akit már rég óta várt magányos kis szívem, nameg a hatalmas ágyam. Nem volt persze szerelem az első látásra, rég kinőttem a mesékből, de olyan volt, hogy nagyon nem szívesen mentem Tőle messzebb néhány lépésnél. Szerencsére az én varázsom is elég erős volt felé, mert a bemutatásunk után, már nem is nagyon mozdult Ő sem mellőlem, maximum annyi időre hagyott néha magamra, míg új italt hozott.
Lehengerlő volt az egész jelenléte
Csak álltunk egy helyben és sorra jöttek oda hozzá, akik beszélgetni akartak vele. És persze mindenki beszélgetni akart vele. Kiderült, hogy nemrég vált el, van két gyereke és egészen közel lakunk egymáshoz. Mármint két külön városban, de nem messze. Én is meséltem a válásomról, meg, hogy egyedül élek… Illedelmesek és visszafogottak voltunk, de amit belül éreztem, az inkább egy kitörni készülő vulkán volt. Ácsorogtunk, bájologtunk, amikor egyszer felém fordult végre, de úgy nagyon felém, teljesen igazán és azt kérdezte:
– Beszéltél mindenkivel, akivel szerettél volna? – ha nem kérdez semmit csak rámnéz, akkor is tudtam volna, mit akar…
– Itt most, vagy valaha már életemben? – pislogtam butuskán, mint aki nem érti, de elég huncutsággal, hogy azért tudja, hogy értem.
– Nagyon vicces. Na, szerintem menjünk!
– Szerintem is. – vágtam rá kicsit gyorsabban, mint szerettem volna, de mindegy volt, éreztem, hogy nem kell már a formalitás – Elindulok elköszönni, itt a névjegyem, hívj, ha te is kint vagy!
– Ohh, köszönöm, akkor szia. – és adott két puszit az arcomra.
Negyedóra múlva már a megbeszélt cím irányába autóztunk
Elhívott a lakására és minden olyan nagyon természetes volt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy nem kellene mennem, vagy, hogy bármi kínos lenne ebben az egészben, vagy talán nem helyénvaló. Nagyon is helyénvaló volt, nagyon is izgalmas volt, nagyon is így kellett lennie. Kávét főzött, ablakot nyitott, vizet töltött, de mindent úgy csinált, mintha a világ legevidensebb dolga lenne, hogy ott ülök a konyhájában. És valahogy tényleg az is volt.
Kávé, kézmosás, majd a következő percben már vadul csókolóztunk a kanapén
Évek óta nem volt férfi, akit igazán meg szerettem volna csókolni. Valahogy ez úgy kikopott az életemből. Most meg ott ültünk és mint két tini és teljesen elvesztünk egymás szájában. És úgy csókolt, ahogy még soha senki. Hogy azt akartam, hogy soha ne legyen vége, hogy azt gondoltam, ha ez ennyi, akkor is érdemes volt élnem. Elképesztő sokáig ültünk, öleltünk így… néha a kezébe fogta a fejem és belenézett a szemebe, majd újra rátapadt a számra. Finoman körbecsókolgatta, vadul harapta, vagy épp csak hozzáért és hangosan felnyögött, ha a nyelvem húsos ajkai mögé csúsztattam . Csodás volt ahogy minden cél, minden kapkodás nélkül egymásba feledkeztünk.
Aztán egyszercsak lecsúszott a padlóra, elémtérdelt és a szemembe nézve kigombolta és levette rólam a blúzom
Nem nézett le, sem máshová, végig tartotta a szemét az enyémbe mélyesztve, majd lassan, forrón végigsimította a meztelenné vált hasam, vállam és a tenyerem. Az egész testem belebizsergett az érintésébe, majd megadóan hátradőltem a kanapé támlájának engedve a hátam. Lehúzta a szoknyám zipp-zárát és a csípőm megemelve végighúzta a lábamon. Óvatosan, hogy a cipőn ne akadjon fenn, majd egy laza mozdulattal félredobta. Megemelkedett és elismerő tekintetten, teljesen szemérmetlenül végigpásztázta a fehérneműs testem. Egyszerre fagytam meg és öntött el a forróság. Felemeltem ölelőn a két kezem, de ő összefogta a csuklóimat, a fejem fölé tolva a falnak nyomta és csókolni kezdett, ahol ért. Őrület volt, ahogy szerelmeskedtünk. Ahogy minden mozdulatomat lekövette a teste, ahogy éreztem, hogy magába szív, ahogy csak velem, csak bennem, csak a pillanatban tartott mindkettőnket. Nem is volt fontos, hogy mi történik, csak lebegtünk egymásban órákon át. Tényleg nem tudom, hány orgazmusom volt, vagy neki mennyi, nem volt fontos semmi, csak az érintés, az egymásban levés élménye.
Innen már tényleg Nem kellett hozzá sok, hogy menthetetlenül belészeressek
Talán csak még egy aprócska mozdulat. És megérkezett az is hamarosan és úgy csapott belém a felismerés, mint a villám. Hetekkel később, amikor sokadik észveszejtő együttlétünk élveztük épp és már rég kinőttük a hétköznapi szerelmeskedések eszköztárát, akkor talált el ámor végül, de úgy hogy csak pillogtam. Hátrakötözött kézzel ültem a széken és Ő cseppet sem finomkodni készült épp velem, amikor észrevette, hogy az arcomba lóg a hajam. Benyúlt a zsebébe és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elővett egy hajgumit -csillogósrózsaszínpónisat persze- ujjaival ügyesen összeszedte a kósza tincseimet és a fejem tetejére egy tökéletes copfot rittyentett. Néztem arcát, ahogy bíbelődik a hajammal, néztem a szemében a gondoskodást, az odaadást és tudtam, hogy nekem végem. Totál elérzékenyültem. Aztán pörgettem a fejemben a képeket és találtam még százat, amikor ilyen arcot vág. Ahogy elrakja a játékainkat, szépen eltakarítva, ahogy néha utánam nyúl és megigazítja a szoknyám, ahogy mellémbújik óvatosan, minden, végülis minden mozdulatából ez áradt. Csak valamiért egyébként nem tűnt ennyire fel. De abban a pillanatban, ahogy az engem leigázni készülő férfi megállt egy pillanatra és úgy nyúlt hozzám, mint egy hímes tojáshoz, minden kép kitisztult.
